Nagyon szoros barátság alakult ki Mátéék és Nimródék között, oly annyira, hogy ismét egy közös programot szerveztek. Remek nyár végi pihenés a mesés Bükkben.
Mindenki maga utazott, így esett meg, hogy Mátéék korábban érkeztek. Gyorsan tettek egy remek sétát.
Nem kellett sokat várakozni megérkeztek Kamilláék. Az erdő csendes és mégsem, hiszen a madarak beszélgetése kellemes zenét biztosít, a vízesés csobogása megnyugtató. Órákon át lehet nézegetni és hallgatni ezt a zenét, a városi mozgalmas napok után egy időutazás.
Nehezen tudják itt hagyni ezt a szép helyet, még hosszú ideig tudnának itt pihenni, de várja őket még sok látnivaló.
A vízesés után következett a szikla. Persze nem mindenkinek sikerült feljutni a tetejére.
Míg a többiek a sziklával voltak elfoglalva, Szabina egy nagyon érdekes és hatalmas gombát talált.
Kiabált is a többieknek, hogy siessenek.
Máté érkezett elsőnek.
- Hűha én még sohasem találkoztam ekkor gombával, pedig nem a városban nőttem fel és sokat jártam az erdőket.
- Azta ez tényleg hatalmas!!!!! Hüledezett Kamilla.
Mindannyian nézegették, és próbálták kitalálni milyen gomba lehet. Sajnos nem jutottak megoldásra, hiszen senkinek nincs gomba szakértői vizsgája.
Miután leszedni nem merték, Kamilla kitalálta, hogy pont megfelelő egy fotelnek, és ezért kényelembe helyezte magát.
- No én itt pihenek egy keveset!
- De jó ötleted van, én is elhelyezkedem benne. Nagyon kényelmes és puha. Kiáltott Szabina.
A gombászás után, egy tisztásra érkeztek.
A mai napra jól elfáradtak, de megállapították, hogy nagyon kellemes volt. Indultak a szálláshelyre, mert már farkas éhesek voltak. Ma nem hoztak semmit magukkal. Gyors fürdés és mehetnek vacsorázni.
Holnap találkozunk!
