Megérkezett!!!

Már nagyon vártuk és készültünk is az eseményre, arra azért még sem voltunk felkészülve, hogy így fog megtörténni. Szokásos kellemes reggelnek indult! Mátéval épp kávéztunk, mikor furcsa dolog történt. 

Annyira de annyira megijedtem, hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek ezzel az érzéssel. Sok időm nem volt gondolkodni, mert olyan görcsös fájdalom tört rám, csak annyit tudtam mondani Máténak, hogy fogja a táskát és induljunk mielőtt nem késő. Még szerencse, hogy már becsomagoltam korábban mindent egy remek táskába amire szükségem lehet azon a pár napon ami a kórházban szükséges. A gyermek dolgokat meg majd az új Apuka behozza.

Aranyos volt, annyira elkezdett aggódni, de szaladt és hozta a táskát.

Elindultunk! No de....

De komolyan azt hittem ott fogok meghalni annyira feszített, görcsölt, szinte megbénultam. Csak számoltam és mélyeket sóhajtottam, gondoltam hogy felkészültem mindenre, persze most  már tudom, hogy azért erre nem lehet csak úgy elméletben felkészülni. 

Aztán egy kicsit jobb lett! Mondtam is siessünk  mielőtt megint annyira beindulnak a dolgok.  
 

 
 Máté még a fülembe súgta, hogy mennyire szeret és izgatottan várja Bori érkezését. 

A szülőszobán mindenki tette a dolgát, a percek óráknak tűntek.  Később tudtam meg, hogy elég hosszú volt a vajúdási időszak.  Máté fogta a kezem és ez az érzés  sokban könnyített a helyzeten. 

Amikor meghallottam Bori hangját minden megváltozott, nem csak azért mert most már szülők lettünk. Hanem mert szárnyaltam, leírhatatlan boldogság érzés fogott el. 

Már gyönyörködhetünk a picinyke kislányunkban. Csodálatos!